Tegnap este Lipcsében lejátszottuk az utolsó sörmeccset Izraellel. A sportszakmai szempontok mellett sportpolitikai aspesktusa is volt a meccsnek, de ezzel egy külön posztban foglalkozunk.
Először a száraz tények:
Németország - Izrael 2-0 (1-0)
gól: Gomez (40.), Schürrle (82.)
A kezdőcsapat és a későbbi cserék így néztek ki: (Mivel Schweini vádlisérüléssel bajlódik. értelemszerűen kimaradt)
Neuer – Lahm, Mertesacker, Badstuber, Boateng – Özil, Khedira (L. Bender 88.), Kroos (Götze 85.), T. Müller (Reus 83.) – Gomez (Klose 67.), Podolski (Schürrle 67.).
Az ARD nyomta a meccset élőben, az első félidő közepétől és a második elejébe sikerült belenéznem, minden más amiről írok, csak trollkodás, mivel nem láttam.
Esélyeshez méltóan kezdtünk, a Nationalelf uralta a játékot, érvényesítette akaratát. Gondolom ez akkora meglepetés mint hogy Gomez egylábas (mert rohadtul az, bármit is állít és arra az egyre támaszkodni is alig bír). Hamar elkezdtünk nyomni, gondolom Löw sem akart vacakolni és sérüléseket kockáztatni egy barátságos meccsen.Úgy volt vele nyomjuk le őket minél előbb aztán irány Gdansk. Kroos próbálkozott lövéssel,majd Jérome Boateng nevéhez fűződött az első komoly gólszerzési lehetőség, a Bayern München futballistája, aki most a szélre kényszerült a védelemben, azonban 14 méterről a jobb oldali kapufát találta telibe. Később Gomez „elgomezelt” egy helyzetet, majd Khedira fejese kimaradt.
A 40. percben megszületett a vezető gól(a kapufa itt már segített): egy Müller-Gomez-Khedira-Müller-Gomez összjáték után Mario Gomez harcosan megtartotta a labdát (tudja máshogy is?), majd két védő szorításában lőtt a rövid felsőbe – a labda a keresztléc érintésével vágódott a hálóba. 1–0
A fordulás után totális háború, nyomás, az ellenfél ki sem tudott jönni a saját térfeléről. Özil és Poldi pontalanok maradtak, majd a szünetben beállt izraeli srác (Vermouth) eltévedhetett, mert megkínálta egy jó kis lövéssel Neuer-t. Lahm és Özil mindenképpen gólt akartak rugatni Poldival, aki a ziccert a kapusba vágta.
Na idáig láttam élőben, utánna csak az összefoglalóból jött le, hogy a 82. percben a csereként beálló André Schürrle tette fel a pontot arra a bizonyos i-re: Özil passza után a bal oldalról betört középre, majd mintegy 22 méterről a kapu jobb oldalába zúdította a labdát, beállítva ezzel a végeredményt. 2–0. A lövés szerintem védhető volt, de ez legyen az izraeli kapus baja. A végén még Klose növelhette volna fejessel az előnyt, ami a lelkének is jót tett volna a sérülése után, de kimaradt.
Összegezve egy szokásos sörmeccs volt, sokat ne hozzunk ki belőle. Ezt az izraeli csapatot pontosan ilyen játékkal és ennyire kellett megverni a felkészülés eme szakaszában. Látszik Löw elképzelése a védelem összeállítását tekintve, a Lahm, Mertesacker, Badstuber, Boateng négyes , könnyen variálható a széleken , tekintve Lahm kétlábassáságát és Boateng univerzalitását. Mondjuk Badstuberrel nem játszatnék már többet szélsőt, abban többször is már megbukott (pl. 2 éve a VB-n). Örülök, mert sokat lehetett hallani a dortmundi különítmény bevetéséről is ebben a csapatrészben (Schmelzer, Hummels), de szerintem ők még rutintalanok egy ilyen kihíváshoz, legalább is válogatott szinten.
A látszólagos stabil összeállítás ellenére ez a csapatrész lesz a kulcspontja az EB-cím megnyerésének, azért nem vagyok teljesen nyugodt.
A támadóponteciállal nincs gond, Gomez elszerencsétlenkedik elől, Schürrle meg lassan kiszoríthatja Popsit elölről. vagy hátulról, (hú de perverz). Ha minden kötél szakad, majd Özil és Klose megoldják a dolgot.
Olvastam, hogy Löw elégedetten értékelt a végén,szerinte a Svájc elleni blama után kellett az önbizalomnak ez a győzelem. Korrekt, Herr Löw!
Nem is szaporítom tovább, ezt is letudtuk. Irány Auschwitz! Hogy miért az a következő posztból kiderül!
Ja, itt vannak a gólok, ha valakit érdekel:
