Kicsit vártunk és emésztgettük a dolgot mielőtt hirtelen felindulásból elkövetett Löw-gyilkosságért komolyabb büntetést kaptunk volna. A döntő után már elmondhatjuk , hogy nem az Európa-bajnoktól kaptunk ki, bár ez kevés vigaszt nyújt a látott produkció után.
Nem nagyon mennék bele részletes elemzésbe, inkább csak a benyomásaimat vetném papírra, előretekintve a sikeresebb jövő reményében. Csak emlékeztetőül:
NÉMETORSZÁG–OLASZORSZÁG 1–2 (0–2)
Varsó, Nemzeti Stadion, 58 500 néző. Vezette: Lannoy (francia)
NÉMETORSZÁG: Neuer – J. Boateng (T. Müller, 71.), Hummels, Badstuber, Lahm – Khedira, Schweinsteiger – Kroos, Özil, Podolski (Reus, a szünetben) – Gomez (Klose, a szünetben).Szövetségi kapitány: Joachim Löw
OLASZORSZÁG: Buffon – Balzaretti, Bonucci, Barzagli, Chiellini – De Rossi, Pirlo, Marchisio (T. Motta, 64.) – Montolivo – Cassano (Diamanti, 58.), Balotelli (Di Natale, 70.). Szövetségi kapitány: Cesare Prandelli
Gólszerző: Özil (90+2. – 11-esből), ill. Balotelli (20., 36.)
Joachim Löw ezt elbaszta, erről a napokban már mindenki olvashatott rengeteget különböző portálokon, fórumokon és ő maga is elismerte a német sajtóban a felelősségét. A kezdőcsapat felállásánál már nagyon vakargattam a fejem, gyorsan két sörrel megpróbáltam megvilágosodni és megoldani a rejtélyt, hogy vajon miért?
- Miért kell változtatni a görögök elleni felálláson, mikor az működött?
- Miért akarja Löw magát taktikai zseniként feltüntetni, amikor a saját játékunk elég lett volna az olaszok ellen?
- Miért nincsen egy olyan csapatkapitányunk, aki 30 perc után lepofoz mindenkit és minden varázsütésre megváltozik?
- Miért nem képes a Bundesliga kitermelni egy német útlevéllel rendelkező normális balhátvédet, hogy Lahm játszhasson a jobb oldalon végre?
- Miért nem képes az Özil-féle aranygeneráció a felnőttek között nyerni?
Nem gondolnám, hogy ezen kérdések megválaszolása előbbre vinné a német focit, ami amúgy is magas szinten van. A kulcs továbbra is Jogi kezében van, és ő is nagyon jól tudja mit kell tennie, csak éppen ezt feláldozta saját egójának és taktikai brillírozásának az oltárán. Amint a védelmet rendbe fogja rakni, nem lesz kérdéses a következő olaszok elleni derbin, hogy ki jut a döntőben. Láthattuk a spanyol példán keresztül, hogy a tiki-taka játékukat a védekezés hatékonyságának szolgálatába állítottak és behúzták ezt az Eb-t is. Nem azt mondom , hogy a latin példa a követendő, sőt én szeretném a legjobban ha a német-minta határozná meg az elkövetkező évek világfutballját, de látjuk hogy a déliek játéka a célravezető. Németország nem engedheti meg magának, hogy a világfutball elitjében trófea nélkül legyen virítson, ezt a helyet meg kell szilárdítani egy vagy több arannyal. Nem vagyok pesszimista a német foci jövőjét illetően, látva azt az utánpótlás programot, ami egyedülálló Európában, ebben a gárdában még nagyon sok van és egyszer ki fog jönni. A mentális vezérét kell megtalálnia ennek a csapatnak, egy olyan Matthäus-t, aki űzi-hajta a társakat az utolsó pillanatig és ha kell leordítja a fejüket. Ja, hogy ehhez vissza kell térni a régi bulldog-futballhoz, ám legyen, csak nyerjünk már valamit! Szép focival bukjuk immár a harmadik világeseményt, ami nem volt jellemző a régi német válogatottakra.
Tekinsünk előre és pozitívan a jövőbe, hogy 2 év múlva mentálisan és taktikailag megerősödve, reális eséllyel vág neki a Mannschaft a világbajnokságnak. Én biztosan ezt teszem!
Köszönjük mindenkinek aki követett minket az Eb alatt! A blog nem szűnik meg, heti egy, max. két poszttal próbálunk érdekeségekkel szolgálni a német válogatott háza tájáról.
Hajrá németek!