A kezdeti sikertelenség után beköszöntött az aranykorszak a válogatott történetében. Ismét internetes forrásokból szemezgetek, amiből a mai részben megismerhetjük „a” legjobb német csapatot, a Nemzet Bombázóját, a Császárt és udvartartását.
1972, Belgium – Először a csúcson
Végre beérett Helmut Schön munkája és felért a csúcsra a csapattal! Németországban az 1972-es Eb-győztes nyugatnémet válogatott nem egyszerűen minden idők egyik legjobb Nationalelfe, hanem „a" legjobbja.
Pedig a kvalifikáció sem indult könnyen, az 1:1-es eredmény a törökök ellen Kölnben nem tartozott az elfogadható kategóriába. Utánna viszont beindult a henger, a lengyelek, az albánok (ismét kisértett tirana szelleme, egy sovány 1:0) és megint a törökök következtek. A játék minőségének fejlődéséhez hozzájárult Beckenbauer középpályáról történő hátravonása és söprögetőként való játszatása. Már csak az angolokat kellett lezúzni a negyedöntőben a négyes döntőn való részvételhez.
Ahogy az NSZK a Wembley-ben, a párharc első meccsén futballozott, és 3–1-re elintézte a hat világbajnokkal felálló házigazdákat, az legalább olyan jelentős mérföldkő volt a német labdarúgás történetében, mint az Aranycsapat 1954-es berni legyőzése („Wunder von Bern”); a Nationalelf először nyert a Wembley-ben („Wunder von Wembley").
„Oh what a black day for England”
Günter Netzer, karrierje legjobb teljesítményét nyújtotta Angliában. Amellett, hogy zseniálisan osztogatott, ő szerzett másodszor vezetést csapatának tizenegyesből a 85. percben. A vége 3:1 lett Németországnak. A visszavágón Berlinben aztán elég volt egy 0:0-ás döntetlen is. Így, az 1971-ben csapatkapitánnyá kinevezett Beckenbauer vezette Nationalelfnek a világbajnokságon szerzett bronzérem után első ízben sikerül kijutni az Európa-bajnokságra.
A négyes döntő nem indult jó előjelekkel köszönhetően az UEFA pocsék szervezésének (még 2 forduló hátravolt a német bajnokságból, de már utazni kellett Belgiumba; manapság ilyen elképzelhetetlen lenne) és a sérüléseknek. A jobbhátvéd Vogts, az egyik irányító Overath, a multifunkcionális Grabowski sérüléssel bajlódtak, így kerülhetett a karmesteri pálca a kölni gladbachi Netzer kezébe, aki ezt meg is hálálta.
Az 1972-es belgiumi torna az elődöntőkkel kezdődött, ahol a rendező Belgium csapatát kapta a Nationalelf ellenfélül. Müller két góljával 2–0-ra vezettek, a hazaiak csak szépíteni tudtak. A fináléban a magyarokat legyőző Szovjetunió következett. A mérkőzés 3–0-s NSZK győzelmet hozott, Müller ismét duplázott, amivel a vb- után az Eb-gólkirályi címet is megszerezte.. A torna korábbi fázisaiban hét meccsen hétszer volt eredményes, azaz 9/11-es mutatóval fejezte be az 1972-es sorozatot. Ha Európa-bajnoki örökmérlegére pillantunk, az ekképpen fest: 12 (kvalifikációs és finálés) mérkőzésen szerzett 16 gól. A nemzet bombázója beindult!
A története első Európa-bajnokságán szereplő nyugatnémetek rögtön kontinensbajnoki címet szereztek. Helmut Schön nagyszerűen ötvözte együttesében a tapasztalt játékosokat a nemzetközi szinten még tapasztalatlan labdarúgókkal.(pl.: Paul Breitnernek, Hans-Georg Schwarzenbecknek, Rainer Bonhofnak, Uli Hoenessnek, Jupp Heynckesnek és Erwin Kremersnek is az 1972-es Eb volt az első nagy válogatott tornája.)
Íme a győztes csapat: Sepp Maier – Horst-Dieter Höttges, Franz Beckenbauer, Hans-Georg Schwarzenbeck, Paul Breitner – Uli Hoeneß, Günter Netzer, Herbert Wimmer – Jupp Heynckes, Gerd Müller, Erwin Kremers.
Az akkori európai sajtó dicshimnuszai közül a Gazetto dello Sport-t emelném ki:
„A németek ellen géppuskával érdemes próbálkozni. Anélkül ez a csapat megállíthatatlan”
1976, Jugoszlávia – A tizenegyes dráma
A spanyolok elleni kvalifikáció könnyűnek igérkezett, mivel akkoriban az ibériaiak nem képviseltek komoly játékerőt. A madridi 1:1 után, Münchenben a visszatérő Uli Hoeneß és egy újonc Klaus Toppmöller (trénerként mindenki ismeri, elfelejthetetlen jelenség) góljaival a félidőre kialakult a 2:0- ás végeredmény.
Az akkori boksz világbajnok Muhammad Ali a helyszínen tekintette meg a meccset a haverjaival és bizony sejthette, hogy nem lesz több gól a második félidőben ezért a szünetben lelépett. Előtte azonban szakmai hozzáértésről tanúbizonyságot téve, részletesen kifejtette a véleményét: „ Unalmas.” (Hülye amerikaiak!)
A sikeres kvalifikáció után a német csapat EB és VB címvédőként (azóta ez csak a spanyoloknak és a franciáknak - igaz fordítva- sikerült) vágott neki az utolsó négycsapatos tornának, nem túl kedvező előjelekkel. Az Eb-győztes csapathoz képest nem játszott már Höttges, Breitner, Netzer, valamint a komplett Heynckes, Gerd Müller, Kremers csatársor sem. Az új „müllerként” felfedezett Topmöller sem mehetett Belgrádba egy autóbaleset miatt.
Az elődöntővel kezdődő kontinenstornán a jugoszlávok ellen a 30. percben már 2–0-s hátrányba kerültek. Ekkor a svájcisapkás Helmut Schön – élete egyik utolsó nagy húzásaként – az utolsó tíz percre behozta az újonc Dieter Müllert. A 82. minutumra sikerült ledolgozni a hátrányt, és a hosszabbításban a győzelmet is megszerezték, többek között Dieter Müller mérkőzésen elért mesterhármasának köszönhetően.
A döntőben a Hollandiát kiejtő Csehszlovákia ellen léptek pályára. A nyugatnémetek számára ismét rosszul alakult a találkozó, a 25. percben ezúttal is két góllal vezetett ellenfelük. Dieter Müller szépített három perccel később, míg Bernd Hölzenbein a rendes játékidő vége előtt egy perccel döntetlenre alakította az eredményt. A szokásos német hajrá itt is megmutatkozott. A ráadásban nem született gól, így büntetőpárbajra került sor, ahol a csehszlovákok az első négy büntetőt értékesítették, míg az NSZK részéről Uli Hoeneß föld körüli pályára állította a bőrt. Hoeneß később úgy idézte fel, hogy a fáradságtól már nem tudta helyezni a büntetőt és ezért izomból próbálta megoldani. Sikerült is a belgrádi éjszakába lőnie. A csehszlovák Panenka (a híres panenkázás) az utolsó lövésnél nem hibázott, így Nyugat-Németország ezüstérmes lett. A torna gólkirálya Dieter Müller lett négy találattal. A mülleri-hagyomány nem szakadt meg!
Ezért bukták a tizenegyeseket:
A következő beszélgetés zajlott le Jupp Derwall másodedző szerint:
Bernard Dietz: "Nem lövöm, teljesen kész vagyok!
Franz Beckenbauer: "Oje, nem tudom a sérült vállammal(!!!) tudom-e lőni."
Uli Hoeneß: "Nem megy, teljesen kipurcantam“
Katsche Schwarzenbeck: "Kilenc éve nem lőttem tizenegyest. Miért épp ma?"
Sepp Maier a kapus jelentkezett: "Hát akkor én lövöm"
Beckenbauer: "Szó se lehet róla. A kapuba álllsz, majd én lövöm.."
Maier: "Akkor lövöm az Uli helyett.“
Hoeneß: "Hagyjad már Sepp! Lövöm én!“Ez még nem volt elég, Helmut Schön megkérdezte Dieter Müllert is.
Müller: "Nincsenek idegeim hozzá. Ez csak a második válogatottságom."
Heinz Flohe: "Biztosan belövöm.“
Bohnhof-ot nem kellett kérdezni, Hoeneß, Flohe és Beckenbauer, megvolt már négy vállalkozó. Hannes Bongartz is jelentkezett: "Oké, én is benne vagyok.“Persze hogy Hoeneß kihagyta! Inkább lőtte volna Maier.... Ja, azóta a német csapat nem vesztett tizenegyesekkel, csak most a Bayern!
Ezen a meccsen századszor fellépő Franz Beckenbauer utolsó nagy tornáján vett részt, majd 1977-ben elköszönt a Nationalelftől. Dieter Müller kicsit tovább húzta, pályára lépett még az 1978-as vb-n, majd 12 mérkőzésen szerzett 9 gólja ellenére többé nem számítottak rá a kapitányok.
1980, Olaszország – Vissza a csúcsra
A sikertelen 1978-as világbajnokságot követően Helmut Schön visszavonult a szövetségi kapitányi poszttól, helyére az addigi segédjét, Jupp Derwallt nevezték ki. Derwall azonnal fiatalításba kezdett, a régiek többségétől elköszönt, ami megtette hatását.
Az új arcok közül a kapus Toni Schumacher, a hátvéd Förster fivérek, a több poszton bevethető Briegel ,a Fejelő Szörnyeteg azaz Horst Hrubesch, a realos Stielike és a szőke angyal Bernd Schuster lettek az alapemberek. Negyed órát már kapott a mestertől egy bizonyos Lothar Matthäus is, akit azt hiszem nem kell bemutatni senkinek sem.
Derwall első tornája sikeres volt, mivel az 1980-as Európa-bajnokságot megnyerte a nyugatnémet válogatott. A csoportmérkőzések során Csehszlovákia, Hollandia és Görögország csapatával játszottak. Már a nyitó mérkőzésen összejött az 1976-os Európa-bajnokság döntőjének „visszavágója”. Az első találkozón a csehszlovákok ellen Karl-Heinz Rummenigge góljával arattak 1–0-s győzelmet, majd a Hollandia elleni mérkőzésen Klaus Allofs szerzett három gólt, amivel a Nationalelf a 65. percben már 3–0-ra vezetett. Az Oranje a hajrára egygólosra csökkentette a hátrányát, ám végül nem esett több gól, így az NSZK nyert 3–2-re. Az utolsó csoportmérkőzésen a görögök ellen 0–0-s döntetlen született, ami a csoportelsőséget, és ezáltal a döntőbe jutást eredményezte a nyugatnémeteknek.
A döntőt meglepetésre belgákkal játszották, ahol a gól nélküli első félidőt követően 2–1-re nyertek Horst Hrubesch duplájával, így megszerezték második Európa-bajnoki címüket. Az esemény gólkirálya Allofs lett a Hollandia elleni mesterhármasának köszönhetően.
Közel jártunk a hosszabbításhoz 1:1-nél, amikor szöglethez jutottak a németek. Rummenigge kiballagott és kiszólt a fotósoknak: „Fókuszáljatok, nagy durranás lesz!” Rummenigge beívelt, Hrubesch meg – a földbe gyökerező Luc Millecamps-ot három fejjel túlemelkedve – befejelte. A hamburgi csatár addig a napig egyszer sem volt eredményes a válogatottban, de azon a római estén mindjárt kétszer is. Ekkor kapta Fejelő Szörnyeteg becenevet.
Hrubesch a szentatyánál:
A görögök elleni csoportmeccs előtt Hrubesch, Magath és még egy társuk audiencián voltak II. János Pál pápánál, aki két ujjával keresztet formálva megáldotta őket. Egy hamburgi újságíró különös jelentőségét tulajdonított neki: „ Horst, ez azt jelenti, hogy két fontos dolgot fogsz tenni!“ Viszont a görögök elleni 0:0 után Hrubesch nem hitt többé a dologban, nem úgy a döntőt követően.
A győztes csapat: Schumacher – Kaltz, Stielike, Kh. Förster, Dietz – Schuster, Briegel (Cullmann, 55.), H. Müller – K.-H. Rummenigge, Hrubesch, K. Allofs
A következő részben a 80-as, 90-es évek történéseit elevenítjük fel.
