Nyakunkon a foci EB, lassan mi is beindulunk a felvezető rovatokkal. A kis német Eb –sztoriban megpróbálom német és magyar internetes források alapján összeszedni a Nationalelf eddigi összes részvételének történetét. Nem csak elsősorban a száraz tényekre koncentrálva, hanem érdekességeket, sztorikat is beleszőve. Jöjjenek hát a kezdeti EB szereplések, kizárólag a német csapat eredményeire koncentrálva.
1960, Franciaország
A csalódást keltő világbajnoki negyedik hely után az első ízben megrendezett, 1960-as labdarúgó Európa-bajnokságra nem nevezett az NSZK, csakúgy, mint az 1964-es labdarúgó Európa-bajnokságra sem. A két első kiírás még Európai Nemzetek Kupája néven futott. Sepp Herberger az akkori kapitány nem leplezte, hogy nem érdekli a torna.
„Két világbajnokság között egy erős német válogatott újjáépítése az elsődleges feladat. Ebbe nem fér bele egy EB.“ – nyilatkozta Sepp Herberger.
Az más kérdés, hogy az 1962-es chilei VB negyeddöntős búcsúja később az állásába került.
Egy azóta elhunyt, korabeli TV-kommentátor (akit érdekel: Rudi Michel) sem emlékezett arra, hogy ki nyerte az EB-t. A TV nem közvetítette az eseményt, a sportújságok lapzártája miatt pedig lemaradt a döntő összefoglalója, amit a másnapi számban ismét elfelejtették leközölni. Ma már nehezen hihető lenne. Segítünk Rudinak, a Szovjetunió lett az Európa-bajnok.
1964, Spanyolország
Az NSZK ismét kihagyta a tornát, viszont a sikertelenül végződött nemzetközi tornák (EB, VB) miatt a DFB változtatásokat eszközölt. Bevezették a professzionizmust, a Regionalligák legjobb klubjait összegyűjtötték az újonnan létrehozott Bundesligába. A szövetségi kapitányi posztot 28 évig betöltő Herberger helyére Helmut Schönt nevezték ki 1964-ben, ami a későbbiekben telitalálatnak bizonyult.
Helmut Schön - a későbbi aranykovács
1968, Olaszország – A tiranai szégyen
Először és utoljára fordult elő, hogy a német válogatott nem tudta kvalifikálni magát egy világeseményre, ez a híres tiranai szégyen. A Jugoszláviától elszenvedett 0:1–es vereség után a visszavágón elért 3:1-el az összesítésben nyerő helyzetben volt a csapat és csak egy minimális tiranai győzelem (1:0 elég lett volna) hiányzott a kijutáshoz. Tekintve hogy a Nationalelf az első csoportmeccsen 6:0-ra szétcsapta az akkortájt harmadosztályú játékosokból álló albán csapatot, 1967 december 17.-e sima német győzelmet ígért és akkor még finoman fogalmazok. Tovább növelte az esélyeket, hogy Schön rendelkezésére állt az azóta elfeledett, de akkoriban a Bundesliga legjobb csatárának tartott Peter Meyer is. (aki szárkapocscsont törése miatt maradt is egyszeres válogatott). Mi lett a vége? 0:0!! Ezzel a jugók jutottak ki az EB-re. Az akkori bulvárlapok Schönt szétszedték és helyére az osztrák Max Merkel-t követelték (Merkel bajnok volt az 1860 Münchennel és a Nürnberggel is). A DFB szerencsére nem ült fel a provokációnak és a helyén tartotta a kapitányt.
Schmach von Tirana - A tiranai szégyen
Az albán mágia 1983-ban majdnem megismétlődött. Ismét elég lett volna az 1:0-s győzelem Saarbrückenben, de az albánok vezetést szereztek, amit Rumennige vezetésével 2:1–re megfordított a Mannschaft. Most sikerült kijutni az EB-re.
Lehet valami az albán átokban, mert egy német edzőt, nevezetesen Otto Rehhagel-t a görög kispadon 2004-ben megtréfálták. 2:1-re verték Tiranában a görögöket, akik ennek is köszönhetően nem jutottak ki a 2006-os világbajnokságra. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy az albán padon szintén egy német, Hans-Peter Briegel ült, aki személyes revansot akart venni Rehhagel-en. Sikerült.
A kezdeti évek sikertelenségét egy aranykorszak követte, ami a következő részben kerül terítékre.
